Școala Gimnazială Nicolae Bălcescu

Szent Mihály-napi bátorságpróbák a  marosvásárhelyi Waldorf iskolában

 Szent Mihály napja, szeptember 29-e, az a nap, melyet izgatottan várnak a waldorfos diákok, hiszen nem sokkal a tanévkezdés után máris ünnepelhetnek.

 Idén a korai tanévkezdésnek köszönhetően kicsit több időnk volt nekünk tanítóknak, tanároknak este rákészülni, ráhangolódni erre a jelentős eseményre. Évszakasztalainkon megjelentek az őszi színek, termések és természetesen a kétkarú mérleg, mint a tetteink megmérettetésének szimbóluma. Az osztálytermekből Mihály-napi dalok, mesék, legendák, történetek, furulya- és citerazene szűrődött ki. Ugyanakkor finom illatok áradoztak az iskolánkban: sárkányformájú cipók, pizza, muffin s hasonló finomságok készültek a „vándor-sütőben.” Az osztálytermeket a gyerekek által készített termés-bábuk tarkították. Szóval kellőképpen felkészültünk a nagy napra.

Ilyenkor, ősszel, amikor az embert a természet „elhagyja”, a lelki bátorságnak kell felébrednie. Ezért ezt az ünnepet az erő és a cselekvés ünnepének foghatjuk fel. Az iskolai élethez – és általában az élethez – kitartásra és bátorságra van szükségünk. Szent Mihály a sárkányt győzte le; az ember földi életében a lustaság vagy a félelem sárkányával veheti föl a harcot.

    Minden diák tudja, hogy egy sor bátorságpróbát kell kiállnia. Ott van a levegőben az izgalom, a kíváncsiság, hogy „vajon idén milyen próbák lesznek?”

    Örömünkre szolgált, hogy két év kihagyás után ismét a szülők jelenlétében mutathatták meg bátorságukat az elemisek, akik az általuk húzott termény alapján rendeződtek csoportokba. A szülők közül ügyes csoportvezetők kerültek ki, s az ő irányításukkal elindult a körforgás.

     A hét próba az alábbiakból állt: kötélugrás (sárkány szája), célbadobás (sárkányetetés), sötét alagúton való átmászás, fára mászás, szegezés, apró magvak sárkányetetés)

    A próbák végeztével kicsik és nagyok a bőség asztalához járultak, s jó hangulatban folytak a párbeszédek. Un sărut próbatevők sárkányos érmét kaptak tanítójuktól, hogy megemlékezzenek erről a napról.

    A közép-tagozatosoknak másfajta kihívással kellett szembenézniük, számukra egy túrát szerveztek az oszik. Az Isten-széke túra résztvevői jóleső fáradsággal, s egy kis izomlázzal zárhatták a napot, s bizton elmondhatták, hogy aznap legyőzték a saját sárkányaikat.

       https://www.youtube.com/watch?v=ol3Z209iLfU 

2022- Isten széke

2023-Marosfő

Házépítés

Sokaknak furán hangozhat, hogy az iskolás gyerekek, pontosabban a harmadikosok házat építenek.

Nos, igen, a Waldorf iskolában van egy ilyen epoha, melynek házépítés a neve. Mi Marosvásárhelyen két hetet szántunk erre az epochára.

Bevezetésként visszacsatoltunk a teremtéstörténethez. Próbáltuk átérezni az első emberpár küzdelmét, amikor a paradicsomi idill után verejtékkel kellett megteremtsék maguknak a mindennapi kenyeret. Elképzeltük, milyen lehetett az első-emberi kezek által létrehozott- hajlék. Aztán tettünk egy kis világkörüli időutazást, amikor különböző korok és népek építkezési szokásaival ismerkedtünk. Cele mai multe már minden harmadikos tudja, hogy milyen egy cölöpház, egy afrikai kunyhó, egy vályogház, egy jurta, egy iglu, egy tipi, s még sorolhatnám.

 A hangulatot olyan dalok éneklésével fokoztuk, melyek építményekről szólnak. pl. Cifra palota, Domboldalon van egy magas nyárfa, Nád a házam teteje… .Még a román tudásunkat is házakról szóló mesékkel történetekkel gyarapítottuk (Căsuța din oală, Căsuța iepurașului).

    Mindemellett tudatosan készültünk a közös kuckónk megalkotására. A terv egy fűzépítmény elkészítése volt, melynek célja egy élő lombsátor kialakítása.

Megtudtuk, hogy a fűzfaágakat március 15-e előtt kell levágni, akkor nagyobb eséllyel meggyökereznek. Egy lelkes kis csapat elvégezte az ággyűjtést. Az ágak néhány napig vízben pihentek.

  Aztán eljött a közös munka ideje. Megterveztük, hogy hány méter átmérőjű kör képezze az alapot. A három méteres túl nagynak, a két méteres túl kicsinek tűnt. Végül a 2 és fél méterre beállított colstok körbe forgatásával létrejött kör éppen megfelelő alapnak bizonyult.

Négy szülő felügyelete alatt megtörtént az alap kiásása. Iránytűvel betájoltuk a déli irányt, oda került a vékonyabb ágakból megfont bejárat. Aztán a gyerekek belehelyezték a kiásott alapba az ágakat. Rákerült a föld, sa szorgos lábacskák jól megtaposták. A házat egy fonott koszorú tartja egybe, melynek az elhelyezéséhez a szülőknek este létrára kellett mászniuk. Több, különböző méretű ablakocskát este beleszőttek-fontak az ágak közé a szorgos kezek. Munkánk végeztével nemcsak iskolatársaink és tanáraink elismerő tekintetében fürödhettünk, hanem még a Nap is nekünk ragyogott.

    A fűzfaház áll, gondos kezek ápolják, öntözik. Isten áldását kértük rá, s reményeink szerint a zöldülő ágak menedéket nyújtanak bárkinek, aki majd a nyári hőségben oltalmat keres.

                                                                    Palotás Csilla, osztálytanító