A Waldorf oktatási alternatíva kiegészíti a meglévő oktatási rendszert; egyes oktatási formákat más vagy kiegészítő módszertani és didaktikai kínálattal helyettesít; átalakítja az iskolai intézmény szervezeti és működési kereteit.

A ritmus fontossága a Waldorf Iskolában

A Waldorf Iskolában a ritmus fontos szerepet játszik az akarat nevelésében, egy óra, nap, hónap és év ritmusát követve. Az óra ritmusát kiemeli a főoktatás felosztása, amely az első két órában az órák elején zajlik, három részben: ritmikus rész, amelyhez a gyermek akarata szükséges, kognitív része, amely a értelem és egy történetrész, amely az érzéssel foglalkozik.

A ritmus használata az oktatásban lehetővé teszi a művelt emberek egész lényének megközelítését, és nem csak annak szellemi összetevőjét.

A nap ritmusa magában foglalja a kognitív tantárgyak tanulmányozását első részében, a művészi tantárgyakat és a gyakorlást a második részben. Ez lehetővé teszi az elméleti témák elmélyítését gyakorlati alkalmazásuk és művészi ihletésük révén.

A hónap ritmusa arra utal, hogy vannak olyan 2-4 hetes modulok, amelyekben a fő tantárgyakat (román, anyanyelv, matematika, fizika, kémia, földrajz, történelem, biológia stb.) naponta 8 és 10 óra között tanulják. Ezeket a modulokat korszakoknak/epochának nevezzük.

Epochális oktatás

A Waldorf iskolákban a közismereti tárgyak oktatása epochális, ciklikus rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy három-négy héten keresztül a tanítás első két órájában, az ún. főoktatás keretén belül folyamatosan ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Így lehetőség nyílik a tantárgyban való alapos elmélyülésre, valamint a gyerekek egyéni fejlődési ütemének figyelembe vételére. Az epochák sorrendjének tudatos megválasztásával a tanító törekedhet az emlékezés-felejtés helyes ritmusának kialakítására.

 A főoktatás ritmusa, belső rendje és különböző tevékenységi formái elsősorban arra irányulnak, hogy a gyerekek saját maguk fedezzék fel a különböző ismereteket, ne pedig „készen”, kívülről kapják azokat.
A főoktatás általában három részre tagolódik. Az első a ritmikus rész, melynek során a napkezdő rítusok és beszélgetés után különböző mozgások, ritmusok, versek, dalok és hangszerek segítségével a gyerekek többirányú fejlesztése zajlik. Ezek a ritmikus játékok és beszélgetések segítenek az egymásra figyelés képességeinek kialakításában is. A ritmikus rész ideje alatt a gyerekek lélekben is „megérkeznek az iskolába” és felkészülnek a koncentráltabb tanulásra. A második részben történik a hétköznapi értelemben vett tanulás, a füzetmunka: ismétlés, gyakorlás,  új ismeretanyag, epochafüzetek készítése (ld. később). A főoktatást egy életkornak megfelelő mese, vagy történet zárja le (harmadik rész).

 Tankönyv nélküli iskola

Az egységes tankönyv hiánya hozzájárul a könyvek iránti tisztelet fokozásához és a tanár tekintélyének megerősítéséhez, amelyek így közvetlen kapcsolatot jelentenek a diákokkal folytatott kommunikációban.

A diákok 12 évig maguk készítik saját „tankönyvüket” az osztálytanító, majd az epochaadó szaktanárok vezetésével. Nincs előre megadott, „kőbe vésett” „tudásanyag”; a könyv tartalmát a tanár maga alkotja meg a gyerekek életkora, igényei és a saját kutatásai, illetve az osztállyal közös munkája alapján. Így ez egy élőbb szöveg lesz, mint a hagyományos tankönyveké. Az, hogy a gyerekek jó minőségű rajzokat, ábrákat készítenek, elmélyíti bennük az adott témát és fejleszti művészi kifejező készségüket.

Felsőbb osztályokban előfordulhat a hagyományos tankönyvek használata is. 

A művészeti és gyakorlati tantárgyak különös jelentősége

A művészeti és gyakorlati tantárgyak nagy jelentősége első ránézésre kiemelkedik a Waldorf Iskola rendszeres ütemtervéből, mivel helyénvaló, kiegyensúlyozott oktatást elérni csak úgy lehet, hogy minden gyermek számára felajánlani azt, ami neki megfelel, de foglalkoztatni azokon a területeken is, amelyekre nem hajlanak, de amelyek szükségesek a teljes neveléshez.

További érv ezen elv mellett: általában az értelemi oktatás kiváltja a távolságtartást, individualizmust,  antipátiát és versengést, viszont éppen ellenkezőleg, a lélek nevelése művészetek és kézműves foglalkoztatások által, közelségre, csapatmunkára és együttműködésre tanítja a gyereket.

Az oktatás mindkét oldala a kiegyensúlyozott, a saját életét irányítani vágyó ember fontos útja, anélkül, hogy kívülről irányíthatóvá válna.

Közvetett módon azonban a kézművesség szintjén a művészi vagy gyakorlati foglalkozások támogatják az értelemnek címzett tantárgyakat. Íme két példa: kis osztályokban a lányok és a fiúk egyaránt kötnek, ez a tevékenység erősen segíti a térbeli látás kialakulását, ami szükséges a matematikához; minden nap elején a gyerekek részt vesznek egy ritmikus részben, amelyben énekel, szaval, vagy táncol (korának megfelelő játékok, taps, ritmikus játékok és szuggesztív gesztusok kísérik).

A ritmikus rész összehozza őket, csatornázza energiájukat és felkészíti őket az órára. A művészi órák fontossága a lelki hangulatok nevelésében is rejlik. A gyakorlati óra a gyerek akaratára hat.

Osztálytanító negyedik osztályon túl

Egy osztály vezetését általában egy személyiség végzi, aki felvállalja a tanulók iskolai előrehaladásának összefüggését és koordinációját egy iskolai szakaszban.

Az antropológiai, életkori sajátosságok, amelyek a 7 és 14 év közötti időszakban egységesek, objektíven megkövetelik ugyanazon személy jelenlétét ebben a koordinációs funkcióban.

A Waldorf iskolában ezt a didaktikai funkciót „osztályanítónak” hívják, és pedagógiai feladata, hogy a korszakok között elosztva számos tantárgyat tanítson a tanulmányi év alatt a középiskoláig.

Epochális tantárgyak általában a kognitív tantárgyak, és interdiszciplináris tanításuk elengedhetetlen jelentőségű ebben a pedagógiában. Mindannyian tudjuk, hogy ebben a korban a diákok az eseményeket, cselekedeteket a valóságban érzékelik, és a tanításnak ezt figyelembe kell vennie, ébren kell tartania a tanuló megfigyelő képességét, természetes érdeklődése által.

A kísérletek, kirándulások, részletes megfigyelések az oktatás szervezésének alapvető módjai a pubertásig. Az elemi osztályokban bevezetett munkaformák képezik az alapját, amelyen az 5-8 osztályokban megfigyelési munka folyik.

Ezért elengedhetetlen, hogy ugyanaz a személy kísérje a diákot ez alatt a nyolc év alatt, amikor kialakítják a tanuláseszközeiket.

Pszichológiai szempontból az oktatóváltás az ötödik osztályban nemcsak a gyakran szeretett embertől való elszakadást, hanem a munkamódszerváltást is jelenti. Természetesen ez a szétválás pubertáskor következik be, amikor a fiatal már nem fogadja el az utánzási modell jelenlétét és saját kifejezési formáját keresi. Itt normális, hogy több személyiség jelenik meg a diák előtt, annak érdekében, hogy elfogadhatóság vagy egészséges harc révén lehetőséget biztosítson számára a különféle elemek kiválasztására és saját formáinak gyakorlására.

A meglévő törvényhozási és képzési formák miatt ezt a szervezési formát hivatalosan nem fogadják el Romániában, de néhány tanfelügyelőség és pedagógiai kutató, valamint pszichológus ösztönzi.

 Kollégiális vezetés

Rudolf Steiner arra kérte a tantestületet, hogy fogadja el pedagógiai-szervezési fundamentumként az iskola összes problémájának megvitatását, különösen a pedagógiai problémákat a szakmai tanácsban.

Ez valójában az iskola igazgatója. És mivel az aktuális kérdéseket a felmerülésükkor meg kell vitatni, a szakmai tanács hetente ülésezik.